Köszöntünk 100 napos játékkihívásunk hivatalos oldalán! Az idei évben eddigi legnagyobb játékkampányunkba kezdünk, melynek végigjátszására Téged is szeretettel invitálunk!
Ha szeretnél velünk játszani, nincs más dolgod, mint 2023. április 24-től rendszeresen látogatni oldalunkat, követni csetlő-botló detektívünk kalandjait, és segíteni őt egy-egy küldetésének végrehajtásában.
Minden feladat megoldására 3 nap áll majd rendelkezésedre, a helyes megfejtést beküldők között pedig minden játék végén egy-egy élményt vagy egyéb, támogatóink által felajánlott ajándékot sorsolunk ki!
Játszhatsz egy-egy alkalommal vagy rendszeresen is, viszont ha legalább 20 játékban részt veszel, megnyerheted All in ajándékcsomagunkat is, mely tartalmazza majd minden játékalkalom nyereményét!
Figyelem! A játékok önállóan is játszhatóak, sok esetben azonban szükség lehet az előző történetek ismeretére! Előző játékaink mind elérhetőek az oldalunk menüjében!
Jó szórakozást kívánunk!
Bob naplója
Szombat reggel kisétáltam a parkba.
A pad felé vettem az irányt, ahonnan jól lehetett látni a hajdani G. néni konyhájának ablakát… s persze a lépcsőház hátsó bejáratát is, amit nagy szeretettel használt az egész családja.
Úgy terveztem, várok kicsit, hátha felbukkan F. vagy C., mivel az ügyük még mindig nem hagyott nyugodni. A padon viszont már ült valaki!
Egy idegen nő volt, ballonkabátban, fedora kalapban. Egy újságot olvasott, de csak úgy ímmel-ámmal.
Egy hétköznapi járókelőt talán megtévesztett volna ezzel az olcsó trükkel, de az én szakavatott szemem rögtön kiszúrta, hogy szakmabeli az illető.
– Nem jönnek? – kérdeztem köszönés helyett, és kérdezés nélkül helyet foglaltam mellette. Kicsit meglepett, hogy meg sem lepődött. Biztosra vehettem, hogy ő is kiszúrt engem.
– Üdv, Bob – biccentett felém, majd lapozott az újságban. Tudta a nevem!
– Nem szeretnék udvariatlan lenni, de a pad az enyém – próbálkoztam.
– Megfigyel valakit? – tudakolta.
– Maga megfigyel valakit? – replikáztam.
– Az ügyem részleteiről nem beszélhetek – közölte szenvtelen hangon – A bokor fedezékére viszont igényt tartanék, és nem szeretném, ha bárkivel együtt látnának.
– Ahogy én sem – vágtam rá, majd csak ültünk egymás mellett, mint két sült hal.
A kínos csendnek az vetett véget, hogy a lépcsőházi bejáratnál megjelent B. Hamarosan a két fiú is felbukkant. S. hátizsákot viselt, O. egy plüsszsiráfot szorongatott a kezében.
– Azt hiszem, mennem kell, Bob – mondta a nő, és letette mellém az újságját. – Legközelebb ne foglalja el a helyem.
A család a penny felé indult. A nő – kicsit lemaradva – követte őket.
Még maradtam egy keveset, hátha felbukkannak G. néni gyerekei. Míg vártam, fellapoztam az újságot. Egy különös rejtvényt találtam benne, amit elsőre nem is igazán értettem, de a hangulata nagyon megragadott. Olyannyira, hogy – mikor ledőltem ebéd után egy órát pihenni – egyes részletei beépültek az álmomba is.
Igazi rémálom volt. Egy parkban voltam, ami tele volt bokrokkal és magándetektívekkel. Minden detektív az én utasításaimra várt; az én feladatom volt munkával és a munkájukhoz elengedhetetlen fedezékkel ellátnom őket.
Minden detektívet egy bokor mellé kellett állítani, azaz minden detektívnek kellett, hogy legyen egy saját bokra, ami csak az övé. Az idegen nyomozó is megjelent az álmomban: óriási volt, az arca beborította az eget. Megvetően nézett le rám a magasból, és nevetett. A park sarkában feltűnt F. Követni akartam, de észrevettem, hogy pucér vagyok! Próbáltam beugrani egy bokor mögé, de mind foglalt volt.
Verejtékben úszva ébredtem. Gyorsan papírt és ceruzát ragadtam, és lerajzoltam az álmom:
Egy 8x8 területre felosztott parkban 12 bokor volt. 12 detektívet kellett a következő szabályok szerint egy-egy bokor mellé állítanom:
A sorok és oszlopok elejére/tetejére írt számok mutatják, hány detektív áll egy adott sorban vagy oszlopban.
Detektív csak vízszintesen vagy függőlegesen állhat el egy bokor mellett.
Detektívek soha nem állhatnak egymás mellett – se vízszintesen, se függőlegesen, se átlósan.
Egy bokor több detektívvel is érintkezhetett, de minden bokor csak az egyik detektív bokra lehetett.
Úgy érzem, muszáj megoldanom a helyzetet, még mielőtt újra találkozok a nővel, különben jelentős hátrányba kerülök vele szemben. Úgy döntöttem, a hétvégét a probléma megoldására szánom.
Hétfő délutánra ütemeztem be a következő parki látogatást. A gyerekek, amennyire én tudom, általában négy órakor végeznek az iskolában. Talán a magándetektív is akkor érkezik majd.
UPDATE
Bob naplója
Kiégett az agyam, mire rájöttem az álmom megoldására. Hordozható bokor! Ha van nálam egy, azt senki nem tudja elfoglalni, még mielőtt a helyszínre érek. T. szombat délután érkezett. Az anyja lerakta, és már ott sem volt. 9 éves. Kéthetente van velem egy hétvégét. Körbenézett a nappalimban, a szemeit az égre emelte, hangosan fújt egyet, és csak annyit mondott: jaj, apa! A lakásban irtózatos volt a rendetlenség: térképek, fotók, bokrokkal és magándetektívekkel telerajzolt papírlapok mindenütt. A nonogram gyűjteményről nem is beszélve! Még pár ügy és kutyás ágytakarókat fogok hímezni a szabadidőmben! T. segített rendet rakni, aztán elvittem fagylaltozni. Egy szempillantás alatt elrepült a hétvége.
Comentarios