Köszöntünk 100 napos játékkihívásunk hivatalos oldalán! Az idei évben eddigi legnagyobb játékkampányunkba kezdünk, melynek végigjátszására Téged is szeretettel invitálunk!
Ha szeretnél velünk játszani, nincs más dolgod, mint 2023. április 24-től rendszeresen látogatni oldalunkat, követni csetlő-botló detektívünk kalandjait, és segíteni őt egy-egy küldetésének végrehajtásában.
Minden feladat megoldására 3 nap áll majd rendelkezésedre, a helyes megfejtést beküldők között pedig minden játék végén egy-egy élményt vagy egyéb, támogatóink által felajánlott ajándékot sorsolunk ki!
Játszhatsz egy-egy alkalommal vagy rendszeresen is, viszont ha legalább 20 játékban részt veszel, megnyerheted All in ajándékcsomagunkat is, mely tartalmazza majd minden játékalkalom nyereményét!
Figyelem! A játékok önállóan is játszhatóak, sok esetben azonban szükség lehet az előző történetek ismeretére! Előző játékaink mind elérhetőek az oldalunk menüjében!
Jó szórakozást kívánunk!
Bob naplója
Vasárnap reggel a megboldogult G. néni fia, A. hívott. Röviden beszéltünk csak, a vonal sem volt tökéletes – a háttérzajokból következtetve, talán egy repülőtéren lehetett. Időpontot kért egy személyes találkozóra.
Annyit mondott előzetesben, hogy tényleg Ernest volt a második örökség kulcsa, ezért szeretné állni a szavát, és meg akar jutalmazni a segítségemért.
Késő délutánra beszéltünk meg találkozót az egyik kávézóba, ahova a testvérei (C., F., és M.) társaságában érkezett. Fura módon, a találkozón nem hozta szóba se a kutyát, se az örökséget. Volt eszem, hogy én se hozzam fel a témát, inkább csak meghallgattam őket:
– Édesanyánk halála talán mégsem a Teremtő Isten, sokkal inkább egy pusztító kéz akaratának következménye lehetett – kezdte M. – Rendőrségi nyomozás indult az ügyben.
– A-amíg a nyomozás le nem zá-zárul, e-egy perc nyugtunk si-sincs – folytatta F.
– Ráadásul a lakását is lezárták. Nem mehetünk be, és el sem hozhatunk semmit – tette hozzá C. előbb F.-re, majd – sokkal jelentőségteljesebben – A.-ra pillantva.
– Mindannyiunkat meglepett a dolog. Elég nehéz ugyanúgy nézni a körülöttünk lévő dolgokra, pláne az emberekre, mint ezelőtt. Felbérelnénk, hogy keressen valami nyomot, ami segítheti a rendőrség munkáját.
– De ne A.-nak jelentsen – tette hozzá sietve M. – Ha információval tud szolgálni, azt tegye egy borítékba, címezze meg néhai édesanyánk címére, és adja fel postán.
– A levélszekrény tartalmát a rendőrség üríti, így névtelenül, de eljut hozzájuk az információ. És ami a legfontosabb: mi sem fogunk tudni róla, mi áll a levelében... Oh, igen, és előleg a fáradozásaiért – mondta A., majd egy lezárt borítékot nyújtott át.
Ahogy A. átadta a borítékot, felálltak, mintha mindannyiuknak halaszthatatlan dolga lenne. Elsőnek F. vette a kabátját. Hóna alatt egy doboz bonbonnal és egy csokor virággal távozott. M. és C. együtt léptek ki a bistro ajtaján (de láttam, hogy kintről A.-t figyelik). M. mintha kicsit pityergett volna. A. fizetett a pultnál, majd ő is távozott.
Belenéztem a borítékba. Egy kevés pénz volt benne. Annyi, amennyiért utánanéznék amúgy is az ügynek - az "örökségjutalék" azonban sehol.
Este még elsétáltam G. néni lakásához. A középső lépcsőház elől hiányzott a részeg biciklije. Felcsengettem a harmadik lépcsőház egyik random lakásába (ügyelve rá, hogy ne B. kapucsengőjét nyomjam meg), majd azt mondva, szórólapokat hoztam, besurrantam az ajtón és felmentem ellenőrizni G. néni ajtaját. Valóban rajt volt a szalag. Innentől se ki, se be.
Figyelem! Ez a történet egy alternatív Marcaliban játszódik! A megoldáshoz nem kell a valóságban levelet postára adni, sem egyezést keresni a történetben szereplő és az adott címen valóban élő emberek között!
UPDATE
Bob naplója
„C. meg fog ölni!” Ezt az üzenetet kezdte kipontozni G. néni a kutyás ágytakaró mellett. Ráadásul – az ittas kerékpáros szomszéd szerint – C. F.-et is megfenyegette. Rájöttem még valamire, ami még annyira feltételezés (és bizalmas is), hogy a naplómba se merem leírni, de a rendőrségnek megírtam, a testvérek által kért módon. Gondosan ügyeltem rá, hogy ne hagyjak a borítékon ujjlenyomatot, és a kézírásom is megváltoztattam.
Épp a postán álltam sorba, mikor a mobilom csörögni kezdett. A volt feleségem hívott. „T. beteg. Nem tudok rá vigyázni. Holnap megy hozzád.”
Hazamentem, és kicsit felszámoltam a rumlit a nappaliban. A múltkor kitöltött rejtvényt az asztalon hagytam. Azt hiszem, holnap fagyizni megyünk.
Kommentare