Köszöntünk 100 napos játékkihívásunk hivatalos oldalán! Az idei évben eddigi legnagyobb játékkampányunkba kezdünk, melynek végigjátszására Téged is szeretettel invitálunk!
Ha szeretnél velünk játszani, nincs más dolgod, mint 2023. április 24-től rendszeresen látogatni oldalunkat, követni csetlő-botló detektívünk kalandjait, és segíteni őt egy-egy küldetésének végrehajtásában.
Minden feladat megoldására 3 nap áll majd rendelkezésedre, a helyes megfejtést beküldők között pedig minden játék végén egy-egy élményt vagy egyéb, támogatóink által felajánlott ajándékot sorsolunk ki!
Játszhatsz egy-egy alkalommal vagy rendszeresen is, viszont ha legalább 20 játékban részt veszel, megnyerheted All in ajándékcsomagunkat is, mely tartalmazza majd minden játékalkalom nyereményét!
Figyelem! A játékok önállóan is játszhatóak, sok esetben azonban szükség lehet az előző történetek ismeretére! Előző játékaink mind elérhetőek az oldalunk menüjében!
Jó szórakozást kívánunk!
Natasa naplója
„Börtönömből” egy folyosóra jutottam. Átlagos ház átlagos folyosója volt, leszámítva a zárt szobaajtókat és a befalazott ablakot, illetve a ráccsal is lezárt bejárati ajtót a folyosó két végében. Az egyetlen helyiség egy konyha volt, ahova be tudtam jutni. A Keselyű nem volt otthon, így az új terekben szabadon mozoghattam, kijutni viszont nem tudtam a házból.
Épp csak körülnéztem, mikor kulcs zördült kívülről. Esélyem nem volt meglepni a Keselyűt, mert az ajtó mellett nem volt búvóhely, a belső (számzárral védett) rácsot pedig biztosan nem nyitotta volna ki, ha meglát, ezért a konyhába vonultam vissza, a hűtőszekrény takarásába. Magamhoz vettem egy kést, és vártam a megfelelő pillanatra.
Hallottam, hogy leteszi a csomagjait, és a kulcsaival kezd zörögni. Visszazárta az ajtót és a rácsot is, majd kinyitotta az egyik szoba ajtaját.
Óvatosan kilestem a rejtekhelyemről, és láttam, hogy a folyosón hagyott mindent (a kulcsaival együtt). Odalopakodtam a csomagjához, és gyorsan beletúrtam. Ásványvizes palackok, előre csomagolt fánkok, pár tisztasági betét, babahintőpor, egy doboz Paracetamol, egy teljesen lemerült mobiltelefon (töltő nélkül)
Felmerült bennem, hogy bevárom az ajtóban és meglepem, de túl kockázatosnak találtam egyedül felvenni ellene a harcot. Azt az ötletet is hamar elvetettem, hogy rázárom az ajtót és eltorlaszolom valamivel, mert nem akartam a bent lévő fogoly életét kockáztatni, ráadásul az ajtók is befelé nyíltak.
Tudtam, hogy csak 1-2 percem van, ezért gyorsan cselekedtem. Bízva abban, hogy nem végez túl gyorsan, s hogy a hangszigetelés is jól működik, a kulcscsomójához siettem, kikerestem a saját „cellám” kulcsát, az ágyamra a takarómból egy alvó alakot formáltam, majd mielőtt kijöttem, a számzár panelje alá nyúltam a késemmel, és egy határozott mozdulattal leszakítottam azt a falról. Behúztam az ajtót, a kulcsokat visszatettem a helyére, és vártam.
A Keselyű még egy szobát intézett el, mielőtt az enyémhez ért volna. Ezalatt még egyszer szemrevételeztem a rácsot: nem volt túl sűrű, de egy felnőtt embernek esélytelen lett volna átpréselnie magát.
Mikor hallottam, hogy a Keselyű az én szobámhoz ér (és a kulcsot is már elfordította, de még nem vette ki a zárból), kirontottam a fedezékemből és belöktem az ajtón. Nehéz ember volt, és az ereje is nagyobb volt az enyémnél, próbált is visszafordultából elkapni, de a kezemben lévő késsel megvágtam a kézfejét. Ahogy megérkezett a szobám padlójára, rázártam az ajtót.
Fogságba esett. Ahogy én is. Nálam az elrablóm cellájának kulcsa, viszont az ő fejében van a szabadulásomhoz vezető kód (amit 100%, hogy semmilyen kényszerítő erő hatására nem árul el).
Átnéztem újra holmiját. Csak a vizek, a fánkok és a lemerült mobil maradt benne. Hogyan tudnék kiszabadulni?
Tudsz segíteni egy jó tervvel? Játssz velünk, segíts Natasának, és nyerj egy négynapos VIP belépőt a novemberben megrendezésre kerülő II. Marcali Társasjáték Kiállításra.
A feladat megoldásának beküldési határideje: 2023. július 24. 18 óra.
UPDATE
Natasa naplója
Számtalan gondolat cikázott át az agyamon. Összefogni ellene? Kiéheztetni? Rákényszeríteni, hogy a saját életét mentve feloldja a zárat? Elsőre mind jó ötletnek tűnt, de valamennyi túl rizikós volt. A Keselyű még sérülten is veszélyes ellenfél; főleg, mert hiányzik belőle a morális iránytű.
Mi van, ha elérjük a rácson át is az ajtót, de túl messze vagyunk a civilizációtól, és senki nem hallja meg a segélykiáltásunkat? Mi van, ha felgyújtunk valamit, de senki nem veszi észre a füstöt. És ha csak kivárunk, hátha keresnek minket, és előbb-utóbb valaki erre is téved? Hintőport az számzárra. Működhet…ne, lecsökkenthetnénk a variációk számát, ha tudnánk, hány számból áll a kód. De mit lehet tudni, akár 10 számjegyre is programozhatták a zárat. Egyre inkább tűnt úgy, hogy egyedül képtelen vagyok megoldani a helyzetet.
Újra kinyitottam a Keselyű táskáját, és akkor beugrott! Hintőpor? Paracetamol? Valamiért egy ideje egy piros pettyes bárány képe is ott motoszkált az agyam hátsó zugában. Lehet, hogy van egy gyerek is a rabok között? Mintha a keresést koordináló férfinek a kislánya tűnt volna el!
Egyesével kinyitottam minden szobát, kivéve azt, amibe a Keselyűt zártam. Az elsőben egy idős férfit találtam, a másodikban pedig egy nőt egy kislánnyal. A lány arcát és a karját elvakart sebek borították, de úgy tűnt, viszonylag jól van. Elláttuk, megitattuk, majd felkészítettük az útra. Biztosra vettük, hogy ő átfér a rácson! Vízzel és élelemmel láttuk el, majd egy levél és az igazolványaink társaságában útjára bocsájtottuk.
A távozása után felváltva kezdtünk őrt állni a Keselyű „cellája” előtt és a rácson át kiáltozni, hátha meghall valaki bennünket.
Ha Bob látta volna ezt, büszke lenne rám!